Stephen King - Az árnyék fia

Melbucks a férgektől

Horváth László Holbok Zoltán M. Vicinanza, Ltd. All rights reserved Hungarian translation © Gy. Horváth László, Holbok Zoltán, M. Igen, rettenetes, de végül is régi történet, régi rejtély… Ilyen erőket nem lehet megnevezni, nem lehet szavakba foglalni, nem lehet elképzelni, csakis fátyol és szimbólum mögött, mely szimbólum az emberek zömének furcsa, költői hóbort, másoknak pedig csupán bolond mese.

Mindazonáltal te meg én megtapasztaltunk melbucks a férgektől abból a rettenetből, mely az élet titkos helyén lakozik, az emberi hús alatt lapul; ami forma nélküli, mégis formát keres.

Jaj, Austin, hogy lehetséges ez? Hogy lehetséges, hogy a napfény nem feketedik meg ettől a dologtól, a föld nem olvad meg fortyogva ekkora tehertől? Mosolygott, ami azt jelentette, nem vagyok túl nagy bajban, másrészt viszont a pénztárcámat kérte. Ez nem hangzott valami jól.

Mindegy, odaadtam. Kivette belőle a Texaco benzinhitelkártyámat — ilyesmiket rutinszerűen küldtek akkoriban fiatal házasoknak —, és három nagy darabra vágta. Tiltakozásomra, hogy a kártya mindig jól jött, és a minimumtörlesztést mindig befizettük hónap végén melbucks a férgektől többet iső csak a fejét rázta, mondván, a kamatot, amit rátesznek, nem bírja el a mi kis törékeny háztartásunk.

  • A legjobb gyógyszer a féreg ellen
  • Fehér féreg paraziták az emberekben
  • Számítógép-hálózatok | Digitális Tankönyvtár
  • Она улыбнулась.
  • Liberalis férgek ragjak
  • Férgek és anyagcsere
  • Paraziták elleni vegyi gyógyszerek

Utána még két évig egyikünknek sem volt semmilyen hitelkártyája. És bizony helyesen cselekedett, sőt okosan, mert akkoriban a húszas éveink elején jártunk, két gyereket kellett eltartanunk, anyagilag éppen csak hogy boldogultunk.

Помнишь старинный фильм.

Én angolt tanítottam egy középiskolában, nyaranta meg egy nagy mosodában dolgoztam, motellepedőket tisztítottam, néha le is szállítottam őket a furgonnal. Jövedelmünkből futotta lakbérre, kajára meg babapelenkákra, de telefonra már nem — azt is utánaküldtük a Texaco kártyának. Túl nagy a kísértés, hogy távolsági beszélgetéseket bonyolítson az ember.

melbucks a férgektől

A maradékból néha könyveket vettünk — enélkül egyikünk sem tudott élni hódolhattam a rossz szokásaimnak sör és cigide semmi több. Azoknak a kényelmes, de alapjában veszélyes plasztiklapoknak a kezelési költségeire valóban nem volt pénzünk. Ezt a pluszt gyakran azok az elbeszélések hozták a konyhára, amelyeket sikerült eladnom olyan férfimagazinoknak, mint a Cavalier, a Dude és az Adam. A történetek, ha sikerült eladni őket nem mindig sikerülttalált pénznek számítottak.

Megannyi piñatá-nak tekintettem őket, amelyeket nem bottal, hanem a képzeletemmel próbálok szétcsapni.

Stephen King - Napnyugta után

Néha széttörtek, és pár száz dollárt záporoztak ránk. Máskor meg nem törtek szét. Szerencsémre — és higgyék el, nagyon kenőcs talpi szemölcsök vélemények életem volt, nem csak ebben a tekintetben — a munkám volt egyben az örömem is.

Kiss István; Ezt a regényt nélküle nem tudtam volna megírni. Látni akarom, ahogy a véreömlik!

Sorra kiütöttem magam ezekkel a történetekkel, melbucks a férgektől baromian élveztem. Csak úgy sorjáztak egymás után, mint a slágerek abból a rockrádióadóból, amely szünet nélkül bömbölt a mosoda-dolgozószobámban, ahol írtam őket.

Gyorsan, összpontosítva írtam, a második átdolgozás után beléjük se néztem többé, soha eszembe nem jutott azon töprengeni, honnan jönnek, mennyiben különbözhet egy jó elbeszélés szerkezete egy regényétől, vagy hogyan kellene tudatosan megbirkózni a jellemek kidolgozásának, a háttértörténetnek, az időkeretnek a kérdésével. Teljesen az ösztönömre hagyatkoztam, s nem hajtott más, csak a fiatalos önbizalom. Csak az érdekelt, hogy jöjjenek. Mással nem is kellett törődnöm. Meg sem melbucks a férgektől a fejemben, hogy elbeszéléseket írni törékeny művészet, olyasmi, amit el is felejthet az ember, ha nem él vele állandóan.

Nem éreztem törékenynek. Sőt: azoknak a történeteknek a legtöbbje olyan volt számomra, mint egy-egy buldózer.

Sok sikeres amerikai regényíró nem ír elbeszéléseket. Nem hinném, hogy ez pénzkérdés: az anyagilag sikeres íróknak nem kell ezzel foglalkozniuk. Talán inkább arról van szó, hogy amikor a regényterjedelmeket létrehozó írók világa, teszem azt, hetvenezer szónyivá szűkülne össze, hirtelen beáll az alkotói klausztrofóbia.

Vagy valahol útközben elvész a minia Csak Könyvek 5 türizálási érzék.

Számítógép-hálózatok

Az életben sok minden olyan, mint a biciklizni tudás, de az elbeszélésírás nem tartozik közéjük. Azt tényleg el lehet felejteni.

melbucks a férgektől

A nyolcvanas évek második felében és a kilencvenes években egyre kevesebb elbeszélést írtam, s azok is egyre hosszabbra sikerültek mint némelyik ebben melbucks a férgektől kötetben. Ez még nem lett volna baj.

De voltak elbeszélések, amelyeket nem írtam meg, mert valami regényt vagy mást kellett befejeznem éppen, és ez már nyugtalanított — ezek az ötletek a fejem hátuljában lármáztak, hogy írjam már meg őket. Egyik-másik végül megszületett; a többi, sajna, elhalt, szétfújta a szél.

S ami a legrosszabb: voltak történetek, amelyeket már nem tudtam megírni, és ez volt a legelkeserítőbb. Abban a mosodai teremben, Tabby kis táska-Olivettijén megírhattam volna őket, de jóval idősebb koromban, amikor a tehetségem már jobban kifejlődött, szakmai eszközeim — melbucks a férgektől ez a Macintosh, amelyet ma este is püfölök — sokkal többet értek, akkor ezek a történetek nagy ívben elkerültek.

Emlékszem is az egyikre, amelyiket elrontottam, s úgy éreztem magam, mint valami korosodó kardkovács, aki tehetetlenül nézi a finom toledói pengét, és arra gondol: Valaha pedig értettem ehhez. Aztán három vagy négy évvel ezelőtt levelet kaptam Katrina Kenisontól, aki az évenként megjelenő Best American Short Stories-t szerkesztette azóta átvette a helyét Heidi Pitlor, akinek ezt a kötetet dedikáltam.

melbucks a férgektől

Kenison megkérdezte, nem volna-e kedvem a os kötet szerkesztéséhez. Nem kellett aludnom rá, még egy délutáni séta se kellett, hogy átgondoljam. Azonnal igent mondtam. Többféle, még akár önzetlen okból is, de aljas hazug volnék, ha eltagadnám, hogy az önérdek is szerepet játszott benne.

Arra gondoltam, ha jó sok elbeszélést olvasok, ha megmerítkezem melbucks a férgektől, amit a legjobb amerikai irodalmi folyóiratok kínálni tudnak, talán visszanyerhetem azt a könnyedséget, amely egyre inkább elillant belőlem. Nem mintha szükségem lett volna azokra a csekkekre — amelyek, bármily kicsik is, nagyon jól jönnek a kezdőnek —, hogy új hangtompítót vegyek egy használt kocsi kipufogójára, vagy születésnapi ajándékot a feleségemnek; egyszerűen csak úgy éreztem, elbeszélésírási tehetségem elvesztéséért nem kárpótol egy egész tárcára való hitelkártya sem.

Száz meg száz történetet olvastam végig vendégszerkesztői évem alatt, de ebbe most nem megyek bele — akit érdekel, vegye meg a könyvet, és olvassa el a melbucks a férgektől húsz remek elbeszélést is kap hozzá, ami azért mégiscsak jobb, mint egy pofon. Az itt következő történetek szempontjából a lényeg az, hogy megint izgatott lettem, és újból elkezdtem történeteket írni úgy, ahogy régen. Ebben reménykedtem, de nem mertem elhinni, hogy be fog következni.

Annak a párnak a sorrendjét fogadjuk el, amely legjobban kielégíti az angol nyelv törvényszerűségeit.

Hogy jók-e ezek a történetek? Én legalábbis remélem. Segítenek elütni az időt egy unalmas repülőúton ha olvasnak vagy egy hosszú vezetés közben ha a CD-t hallgatják?

Ezt nagyon remélem, mert amikor ez bekövetkezik, az tényleg varázslat. Élvezettel írtam őket, ennyit tudok.

És remélem, hogy önök is élvezni fogják az olvasásukat, ezt is tudom. Remélem, hogy beléjük fognak felejtkezni. S amíg emlékszem rá, hogyan kell ezt csinálni, addig abba se hagyom. Ja, és még valami.

Tudom, hogy vannak olvasók, akik szeretnek hallani arról, hogyan és miért készült ez vagy az az elbeszélés.

melbucks a férgektől

De ha előbb lapoznak oda, mint hogy a történeteket elolvasták volna, szégyelljék magukat. Én most el is tűnök az útból.

Stephen King - Az árnyék fia

De előbb hadd mondjak köszönetet azoknak, akik eljöttek. Hogy csinálnám-e akkor is, amit csinálok, ha nem jönnének el? Igen, persze.