Eheti a rákokat férgekkel

Pseudothelphusoidea öregcsalád Pseudothelphusidae Közép- és Dél-Amerika Mivel az édesvízi élőlények fosszilis maradványai általában is ritkán fordulnak elő, az édesvízi rákok esetében is kevés fosszília maradt fenn. A legöregebb a Tanzanonautes tuerkayiamely Afrikában egy oligocén korra datált rétegből került elő.

Az édesvízi rákok kialakulása feltehetően a Gondwana őskontinens felbomlása után következett be. A tengeri rákokkal ellentétben az édesvízi rákok átalakulás nélkül fejlődnek ki.

Az édesvízi rákfajok morfológiailag igen hasonlóak, ezért a fajok közötti megkülönböztetésben fontos szerepet játszanak a potrohszelvények nyúlványai, főleg azok, amelyek párzószervvé módosultak. Az édesvízi rákok petéje meglehetősen nagy, általában 1 mm átmérőjű. Egyes rákfajok a szárazföldi életmódhoz is alkalmazkodtak, [4] kopoltyújuk mellett kialakult egy kisegítő légzőszerv, ún.

Egyes rákfajok a valódi mételyek közé, a Paragonimus nemzetségbe tartozó férgek gazdaállatai lehetnek, amelyek az embereket is megfertőzhetik és tüdőmételyt okozhatnak. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy aránylag kevés számú petét raknak ívás során és azoknak eheti a rákokat férgekkel rossz a kikelési aránya.