Hírek            Felhívás!        Iskolánkról         Videóink         Galéria          Sportélet        Német N.O.     Újságcikkek       Naptárunk          Étkezés          Sakkpalota        Kapcsolat

 

30 év után

Gondolatok…

2010 nyarán szembesültünk azzal a ténnyel, hogy iskolánk épülete ebben az évben lett pont 30 éves. Ez az egyszerű tény arra ösztönözte a tantestületet, hogy visszatekintsen az előző évtizedekre, és végezve egyfajta számvetést, megossza élményeit mindazokkal, akik valaha ennek az iskolának a falai között tanultak vagy dolgoztak. A kerek évszámok egyébként is alkalmasakká tehetők arra, hogy a hétköznapok egyhangúságában, annak megszokott ritmusából kizökkenve, időt szakítsunk olyan fontos, ám nem mindig az alapvető létszükségletünket kielégítő érzésekre, mint: tisztelet, barátság, érdeklődés, kíváncsiság, a múltunk jobb megismerése, értékeink megbecsülése. És még ezeken kívül ünneplőbe öltöztetve falakat és szíveket sok-sok hétre való közös munkálkodás jöhetett létre azzal a céllal, hogy megmutassuk iskolánk múltját, de a jelenébe is bepillantást engedjünk mindazoknak, akiknek bármilyen kötődése volt, vagy-titokban reméltük ezt is!- lehet ehhez az intézményhez.

A NAGY TALÁLKOZÓ megszervezésének munkálatai már a nyári szünet előtt elkezdődtek. Egy óriási ötletbörze után abban mindannyian egyetértettünk, hogy mindenki képességei legjavát nyújtva önként vállalja a számára legtesthezállóbb feladatokat. Négy koordinátor fogta össze, illetve kísérte figyelemmel a már augusztusban elkezdődő munkálatokat. Kiépültek az információs csatornák, működő honlap és e-mail cím készült, hogy megkönnyítsük az információáramlást érdeklődők és szervezők közt.

A megvalósításban nagy segítségünkre volt Franka Tibor Polgármester Úr, aki 350.000 forinttal támogatta a programsorozatot. Köszönet az SZMK tagjainak, akik minden osztályból egy-egy tálca édes és sós süteménnyel járultak hozzá a vendéglátáshoz. Külön köszönet Pivarcsi Gábornak és az SZMK-nak önként segítő Almási Miklósnénak, akik a záróeseményen vállalták a büfé működtetését.

Nagyon sok oldal lenne, ha leírnám mindazt a rengeteg munkát, amely abban a mintegy ezer órában mérhető, melyet a tantestület a szülinapi találkozóig elvégzett. A testnevelők például maratoni sporttalálkozókat szerveztek volt diákjaink számára hétről hétre. De nem is ez a lényeg. Sokkal fontosabb a tény, hogy ezekben a hetekben számtalan lehetőség nyílt, – mert nyitottunk! – évekig, esetleg évtizedekig nem vagy alig látott kollégáinkkal való beszélgetésekre, régi kedves tanítványaink megtalálására, sorsuk megismerésére, véleményük meghallgatására. Igazán üdítő és izgalmas volt a velük való riportok elkészítése, a beszélgetések megszervezése. Jelenlegi diákjainknak is nagy kihívás volt ezekben részt venni, és nagyon sokat profitáltak a nem egyszer humoros, jókedvű találkozókból. Ugyanilyen izgalmas volt a tárgyi emlékek, fotók, oklevelek gyűjtése is. Az ezekből készült kiállítást senki ki nem hagyta a látogatók közül.

És hogy mi történt október 16-án az iskolában? Az, amit vártunk. A barátságtalan idő ellenére délelőtt tíz órától benépesültek az ünnepi díszbe öltözött folyosók, tantermek, kipirult házigazdák, kávé - és pogácsa illat,- később az ínycsiklandozó babgulyásé - fogadták a kíváncsi érkezőket. A vidám tereferét csak a nyitóműsor kezdése szakította
félbe, amelynek szereplői szinte egytől egyig régi diákjaink voltak. Köszönet Brédl Petrának és artistacsoportjának, Brédl Bencének és a VSK Harcművészeti és Szabadidős Sportegyesületnek, Plánk Jenő leendő trombitaművésznek, Halász Blanka és Dvorszky Csilla fuvolistáknak, Pakay Zsolt zongoristának, Nahimi Csabának, aki a talpalávalót szolgáltatta, ifj. Nagy Lászlónak, aki a hangosítást biztosította számunkra, a Kisvirág Tánccsoportnak, akik ezen a rendezvényen is magas színvonalú műsort mutattak be, a Vácdukai Összművészeti Tábor résztvevőinek, és  Sebestyén Csabának, akinek a babgulyását még sokáig emlegetni fogjuk. Jó volt őket látni és hallani, hiszen édesanya is büszke felnőtt gyermekeire, hát egy iskola miért ne lenne az!

És hogy mi történt még? Semmi különös. Jókat beszélgettünk, nevettünk, ettünk-ittunk, felszabadultan énekeltünk órákon át a tábortűz mellett, és táncoltunk a retró diszkóban. Sokan találkoztunk, sokan jól éreztük magunkat. Egyetlen tanterem sem maradt üresen, a kíváncsi látogatók bekukkantottak mindenhova, jókat trécseltek még a kaktusz kiállításon is, kíváncsian keresgélték egymást a vendégkönyvben, az üzenő falon, hogy el ne mulasszák a
találkozást…

Sokan eljöttek. És sokan nem. De akik itt voltak, néhány órára biztosan elfelejtették a gondokat, és megérezték azt a mindannyiunkban munkálkodó jó szándékot és erőfeszítést, mellyel ezt a rendhagyó találkozót létre hoztuk. Nem utoljára.