Hírek            Felhívás!        Iskolánkról         Videóink         Galéria          Sportélet        Német N.O.     Újságcikkek       Naptárunk          Étkezés          Sakkpalota        Kapcsolat

 

Vallattuk, akit csak lehetett...

Iskolánk 30. évfordulójának méltó megünneplése számtalan feladatot adott a tantestületnek. Ezek közül az egyik legérdekesebb és legizgalmasabb volt annak a riportsorozatnak az elkészítése, melynek köszönhetően több órás beszédfolyam jött létre régi tanítványainkkal, pedagógus kollégákkal, illetve kedves volt igazgatónkkal, Cseh Imrével. Ezek a beszélgetések a Kerepes Rádióban rendszeresen adásba kerültek és kerülnek is majdan a nagy érdeklődésre való tekintettel újra.

Iskolánkban hosszú évek óta működik riporter és újságíró szakkör. Sőt, az iskolarádió beszerelésével lehetőség nyílt „rádiósok” képzésére is. A heti rendszerességgel szerkesztett hírek mellett most kitűnő lehetőség kínálkozott az élő riportok készítésének csínját-bínját is elsajátíttatni, megtanítani lelkes tanítványainknak a kíváncsiság örömét és a kérdezés tudományát. És mindez arra is jó alkalmat teremtett, hogy a jelen a múltnak kezet nyújtva üzenhessen a jövőnek is.

Nagyon izgalmas volt már a riportalanyok kiválasztása is. Igyekeztünk érdekes, jelenlegi tanítványaink számára is élményt nyújtó személyiségeket találni, akik szívesen beszéltek az iskolai élményeikről, életükről, elég türelmesek voltak, és idejüket nem kímélve rendelkezésünkre álltak a felvételek alkalmával. Így került a képbe jogász, orvos, történelem-biológia- kémia és magyartanár, szülő és nagytestvér… Az előkészületi munkák több hétig folytak, de meg is lett az eredménye. Mindenféle szempontból roppant változatos, nagy egyéniségek kerültek mikrofon végre. Nyíltan és jó humorral vallottak széchenyis élményeikről, konfliktusaikról, kedvenc tantárgyaikról, tanáraikról, álmaikról. Nagy elismeréssel szóltak az iskolánkban folyó heroikus küzdelemről, amellyel minden diákunk esélyegyenlőségéért harcoltunk,és harcolunk ma is. Üzentek, időnként saját gyermekeiken keresztül a ma tanuló ifjúságának.

Különösen érdekes volt azon volt tanítványaink életébe bekukkantani, akik maguk is tanárok lettek, és nemegyszer nevetve mesélték csintalanságaikat, melyekhez hasonlók megoldásának eszköztárát saját volt tanáraiktól tanulták el. Időnként saját bőrükön tapasztalva annak fájdalmas voltát. Például a „kokik” hatásosságában mindenki egyet értett. Meg persze abban is, hogy szeretettel, türelemmel, megértéssel és sok-sok humorral lehet a leginkább nevelni.

Ezúton is köszönjük megértő türelmüket, őszinteségüket, kedvességüket, mellyel munkánkat segítették.

Müllnerné Sz . Margit