Kis lapos férgek
Tartalom
Villásférgek Nyelesférgek A férgek, ezek a soksejtű, testüreges, ősszájú állatok annak ellenére, hogy nem egyetlen rendszertani egységet képviselnek, sok hasonlóságot mutatnak.
A férgeknél a mezodermában kialakult a másodlagos testüreg. A differenciálódás folyamán megjelenő bélcső nyílása megegyezik az ősbélüreg nyílásával, tehát ezek ősszájú állatok. Fejlődésük a bélcsíra állapotban megrekedt, tehát ekto- és endodermájuk már kialakult, sőt már a mezoderma kezdeményei is fellelhetők bennük.
Testük soha nem szelvényezett, de a kis lapos férgek teste különböző méretű ízekre tagolódik. A testüreg nélküli állatokhoz képest pl. Emésztőrendszerük csökevényes; hímnősek.
Tartalomjegyzék
Az oxigént egész testfelületükön át, diffúz módon veszik fel. Ehhez azonban az szükséges, hogy állandóan nedves környezetben legyenek, hisz ha kiszárad kültakarójuk, a légköri oxigén nem tud miben feloldódni, így a sejtek sem képesek azt felvenni.
Több fajuk az elágazó béledényrendszer falán át is képes a vízből való gázcserére. A humán parazita fajoknál az ember a végső gazda, köztigazdaként állatok játszanak szerepet.
Fejlődésük ciklusaiban a talajban zajló folyamatok fontos szerepet játszanak.
Galandférgek Cestoida : hosszú, ízekre tagolódik, az izek proglottis hím és nőstény ivarszerveket tartalmaznak. Fejük szívókában scolex végződik.
Típusú lapos férgek. Talajban élő férgek
A scolex elülső végén rostellum van, rajta 1, 2 vagy több sorban horgok találhatóak. A horgasfejű galandféreg több méter hosszú is lehet, a fején lévő apró fogacskák a tapadást szolgálják. Át nem sütött hússal embert is fertőzhet. Mételyek Trematoda : 2 szívókoronggal rendelkeznek, belső vagy külső élősködők.
Szájnyílásuk mellett tapadókorongok vannak, garatjuk izmos fala szívásra alkalmas. Bélrendszerük elágazó és vakon végződik. Egyedfejlődésük bonyolult. Például a májmétely petéje a gazdaállat ürülékével távozik. A galandféreg étel vízicsigafajokban élősködik, és többször átalakul.
Bevezetés az állattanba
Az utolsó lárvaalak elhagyja a csigát és a fűszálakkal a legelő állat belsejébe kerül. Örvényférgek Turbellaria : az ektoderma egy vagy több sejtrétegű kültakaróvá alakult, és szoros kapcsolatban áll a mozgási rendszerrel, kis lapos férgek tömlő alakú simaizomzattal. Ez az egységes bőrizomtömlő, amely az állatok testfalát képezi. A hasi oldalukon található szájnyílásukon kis lapos férgek fel a táplálékot, amely az előbélbe garat kerül.
A garat gyakran kiölthető. Innen a táplálék a vakon végződő középbélbe jut. A középbél dúsan elágazik és a test minden részébe eljuttatja a táplálékot. Az ilyen bélcső-típus a kis lapos férgek. Kiválasztó szervrendszerük az egész testet behálózó elővesécske rendszer. Légzésük diffúz.
A szervek szabályozását egyszerű idegrendszer végzi. A test feji végén fényérzékelő sejtek vannak.
A gerinctelen állatok felépítése
Az idegrendszer központi része az agydúc. Egyes esetekben már több sejtrétegűvé váló kültakarójukat kemény, ellenálló védőréteg, kutikula képezi, amely egyben primitív külső vázul is szolgál.
Szájnyílásuk a test elülső végére tolódott, valamint az elő és középbél után itt jelenik meg először kis lapos férgek utóbél.
Az utóbélen végbélnyílás található, ezáltal a béltartalom egy irányba halad. A szöveteket a testüregfolyadék látja el tápanyagokkal. Légzésük az egész testfelületen játszódik le. Kiválasztószerveik az elővesécskék. Többségük váltivarú. A hengeresférgek törzsét a modern rendszertan felosztotta három rlszre, három azonos, törzs-rangú kategóriát hozva létre, ezek: Fonálférgek Nematoda : törzsébe állati és növényi élősködők, valamint szabadon élő fajok tartoznak.
Mintegy 20 leírt fajukat ismerjük, de tényleges fajszámukat több százezerre becsülik.
Ezzel a fonálférgek törzse az ízeltlábúak után valószínűleg a második legfajgazdagabb törzs az állatvilágban. A nagy becsült fajszám abból adódik, hogy a parazita fajok gyakran gazdaspecifikusak, azaz adott állatfajnak saját Nematoda parazitája van. Nemcsak fajgazdagok, de egyedszámban- és sűrűségben is tetemes mennyiséget produkálnak: több ezer egyed található akár egy maréknyi földben is. Életmódjukat tekintve két csoportra oszthatóak: élősködők és szabadon élők.
Megtalálhatóak a tengerekben, a félig sós- és édesvizekben, szikes vizekben, mohapárnákban, talajokban, avarban, trágyában stb. A szabadon élő fajok szerves törmelékkel, algákkal, gombafonalakkal, növényi nedvekkel, baktériumokkal táplálkoznak. A ragadozó fajok kisebb állatokat támadnak meg.
Navigációs menü
Sok faj növényparazitává lett. Jelentős számban különböző állatfajok élősködői. Számos parazita faj köz- és állat-egészségügyi szempontból jelentős. Buzogányfejű férgek Acanthocephala : A buzogányfejűek valamennyi faja közvetett fejlődési ciklust mutató endoparazita. Lárváik ízeltlábúak Arthropoda testüregeiben fejlődnek, a kifejlett állatok gerincesek Vertebrata bélcsatornájában élnek.
Fergek biologia, Laposférgek | A biológia alapjai tanító- és óvóképzős hallgatók számára
Főleg vízi, elsőroban tengeri élőlények parazitái. Húrférgek Nematomorpha : édesvízi mocsarakban, tócsákban, vizes árkokban, forrásokban élnek, de nem túl gyakoriak. A tengeri fajok a nyugodt, partközeli zónát kedvelik. E szelvények közt alakult ki a másodlagos testüreg.
Kialakult két nyílás száj- és végbélnyílás. Ezek az állatok homonóm szelvényezettségűek, tehát minden szelvényük felépítésben és funkcióban szinte teljesen megegyeznek.
A laposférgek változatos rendszerét három nagy osztály néhány jellegzetes képviselőjének bemutatásán keresztül szemléltetjük. Örvényférgek Turbellaria osztálya A szabadon élő laposférgek az örvényférgek Turbellaria osztályának tagjai. A számos, mikroszkopikus méretű állatokat magába foglaló rend mellett a hármasbelű és az ágasbelű örvényférgek tartoznak ide, amelyeket a természetjárók is könnyen megtalálhatnak. Valamennyien ragadozók. A hármasbelűek Tricladida középbele három nagy ágra válik szét a nyelőcső után l.
A testfolyadékot az erek szállítják, zárt keringési rendszere van a vér egy zárt csőrendszerben folyik. Nincs szíve. A háti érben előre áramlik a folyadék, a hasi érben hátra, a haránterekben lefelé. Több funkciója is parazita figyelő tápanyagot, légzési gázokat szállít diffúzióval és az immunvédekezésben is jelentős szerepet játszik.
A gilisztáknak nincsenek vörösvérsejtjeik, de vérük hemoglobint ugyanúgy tartalmaz, mint az ember vére, ezért piros színű.
Idegrendszere hasdúclánc-idegrendszer. Idegsejtjei csoportosulnak, 2 darab dúc van egy szelvényben a hasi oldalon. Érzékszerveik egyszerűek, pár támasztósejtből és receptorból állnak, érzékszőrrel érintkeznek a külvilággal.
Talajban élő férgek
Ezek mellett szabad idegvégződések is találhatóak az epidermiszben. Fényérzékeny sejtjeik pigmentkehely típusúak, a fény intenzitását kis lapos férgek irányát érzékelik, a testfelszínen elszórtan helyezkednek el, de a testvégeken sűrűbben fordulnak elő.
A feji végen elkülönült fej nincs, de ún. Kiválasztószervei kezdetleges vesécskék, minden szelvényben van egy pár belőlük. A kiválasztás két szakaszból áll: szűrés és visszaszívás. A testüregből a szűrés során bejutnak a vesécskébe a víz, ionok és a bomlástermékek ám a fehérjék már nem képesek átjutni és a nagyobb molekulák. Ezek a vesécskék végén lévő csillós tölcséren át jutnak be.
- Biológia - évfolyam | Sulinet Tudásbázis
- A körféreg életciklusa
- Fonálférgek – Wikipédia
- Széles szemölcsök diagnózisa
- Eszköztár: Kétoldali szimmetria egy laposféreg testén Az állatvilágtörzsfejlődésében sok újdonsággal szolgált a laposférgek megjelenése.
- Férgek törzsei - Biológia kidolgozott érettségi tétel Érettsécornereger.
- Féreg ellens
Ezután az elvezető csatornába kerülnek, ahol megkezdődik a visszaszívás, vagyis az állat visszaszívja, amire még szüksége van. A többi anyag kikerül a külvilágba. A bélcsatornája 3 szakaszos. Az előbél részei: szájnyílás, szájüreg, garat, nyelőcső, begy itt puhul és raktározódik a táplálékgyomor itt aprítódik a táplálék.
Származásuk, elterjedésük[ szerkesztés ] A vedlő állatok Ecdysozoa főtörzsének három nagy kládja valamikor a neoproterozoikum végén — kambrium elején különült egy egymástól, és nem sokkal később a fonálférgek is különváltak testvércsoportjuktól, a húrférgektől Nematomorpha. A hosszú evolúciós idő alatt képviselőik rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak.
A középbélben emésztő enzimek feldarabolják a táplálékot, egy része a vérbe elvezetődik. Az utóbél része a végbélnyílás, itt távozik a táplálék az állatból. Bőrlégzéssel lélegeznek, vagyis a bőrön át jut be testükbe az oxigén, a légzési gázokat a vér szállítja.
Férgek törzsei
Agyűrűsférgek szaporodása lehet ivaros és ivartalan. Utóbbi esetben a test egy speciális szelvénye képes maga előtt a feji vég felől farki véget, a túlfelén feji véget diferenciálni.
A gyűrűsférgek hímnős kis lapos férgek. Az kis lapos férgek szaporodás a törzsben nagyon változatos. A női ivarszerv részei: páros petefészek — csillós tölcsér — petevezető, ondótartály. A hím ivarszerv részei: 2 pár here — 3 pár ondóhólyag — csillós tölcsér — 2 pár kivezető cső — egy ondóvezetőben egyesülnek.
Kölcsönös megtermékenyítés jellemző. Ilyenkor egymás ondótartályába ürítik spermiumaikat. A nyereg mirigyhámsejtjei által termelt váladékgyűrűben megy végbe a megtermékenyítés — az állat ebből kihátrál, először a petesejteket, majd az idegen ondót üríti ebbe a váladékgyűrűbe.
Ahogy a feji vég elhagyja a gyűrűt, az bezárul, és kokonná szilárdul. Fejlődésük közvetlen, első táplálékuk a kokon anyaga. Sérülés esetén a feji vég 2—8 szelvényét, a farki vég ennél is több szelvényét pótolhatják. Az állat perisztaltikusan mozog féregmozgás. A sertékkel rögzítve magát hosszanti és körkörös izmait váltakozva megfeszítve képes ilyen mozgásra. Az állat külsején hámszövet található egyrétegű hengerhám.