Élősködők: Bélféreg tünetei

Ha maga a féreg élve kijön. Bélférgek, "kukacok, giliszták" | Budafoki Állatgyógyászati Központ

Melyik téríti el a másikat? Teljes szövegű keresés XIII. Reggel felé gördült ha maga a féreg élve kijön a hintó a lankadombi kastély udvarára. Topándy a folyosón állva várta az érkezőt, s eléje sietve, lesegíté a fiatal hölgyet a hintóbul, nagy tisztességgel kezet csókolva neki. Lorándra pedig, ki a kocsis mellől szállt le, kérdő bámulattal tekinte. A hölgy felelt helyette. Meg kell őtet fogadni. Azzal az elé siető cselédekre bízva, hogy úti lomjait hordják utána, ő maga minden további szóvesztegetés nélkül felment a kastélyba, Lorándot magára hagyva Topándyval.

Topándy szokott gunyoros kedvében fordult az ifjúhoz. Kicsapott diák; ezzel sok van mondva. Hát, öcsém: ispán akarsz-e nálam lenni, vagy tiszttartó, vagy prefektus? Mert az mindegy. Válassz olyan titulust, amilyen tetszik.

Konyítasz-e valamit ehhez a mesterséghez? Nem szentírás biz az. Hát megismertetlek vele, mi nálam az ispánnak a dolga. Tudsz-e négyesben szántani? Tudsz-e asztagot rakni, fenn állva a kévék tetején? Tudsz-e elöl rendet vágni tizenkét kaszással a sarkadban? Tudsz-e ágyást csinálni nyolc szérűre, mind a nyolcat kinyomtatni, bemérni, szekérre rakni? Loránd nem volt meglepetve a kérdésektől. Azt felelte mindenre, hogy tud hozzá.

Szeretem, ha maga a féreg élve kijön te még itt állsz. Hát a konvenció, tudod-e, mi lesz? Hát valami tiszti lakás, iroda vagy mi felől nincsenek igényeid?

Mert az egészen szabad tetszésedre lesz bízva. Nálam az ispán ott lakhatik, ahol akarja: — akár a birkaakolban, akár a tehénistállóban, akár a bivalyosban. Nekem mindegy: szabad választásra bízom.

Topándy hamis szemszúrással kacsintott Lorándra, hogy mit mond erre. Loránd pedig a legkomolyabb arccal válaszolá, hogy legszükségesebb lesz jelenléte a birkaakolban, ott fog megtelepedni. A szegődést elfogadom; mikor meg tetszik unnod, meg se tessék mondanod: ott a kapufélfa.

Becsülöm az elszántságot. Most hát gyere fel, öcsém: az asszony majd kiadja számodra az öt napra való cselédkenyeret, szalonnát, lebbencset, levesbe főzni valót és az átalag vinkót; — vedd át, majd a juhász megtanít rá, hogyan kell sütni, főzni.

Loránd ha maga a féreg élve kijön arcát sem fintorította félre a sajátságos ispánfogadási feltételekre; mindenbe belenyugodott, mint aki mindezt leghelyesebbnek találja. Azzal bevezette őt Topándy a kastélyba, még azt se kérdezte tőle, hogy híják.

Gondolta, úgyis odább szökik holnapután. A nagyságos asszony éppen az előteremben volt, ahol reggelizni szoktak. Míg Topándy mutogatta Lorándnak az aklokat, amikből hálószobát választhat magának tetszése szerint, azalatt őnagysága elkészítteté a kávét, villásreggelit, szilvapálinkát a szép sávolyos abrosszal terített kerek asztalra, melyre három csésze s ugyanannyi éteszköz és asztalkendő volt föltéve.

Mikor Topándy belépett, maga után eresztve Lorándot, őnagysága éppen azzal volt elfoglalva, hogy az ezüst főzőgépből az illatos mokkanedvet a csészékbe öntögesse, míg a kövér bivalytej a fehér mázos lábasokban párolgott előtte. Topándy levetette magát a legközelebb talált székre, s hagyta Lorándot állva várni, paraziták és puffadás kezelése őnagysága ráér a lebbencs- és tarhonyailletményt kimérni a számára.

Topándy felugrott hirtelen. Ez másképp hangzik, mint a háziúr biztatása: a lebbencs, tarhonya és cselédkenyér. Loránd egyik bámulatból a másikba esett.

XIII. Melyik téríti el a másikat?

Valami észrevételt akart tenni; de maga sem tudta, mit. Topándy azonban homéri hahotára fakadt.

ha maga a féreg élve kijön az alkalmazottak paraziták

Szinte elfulladt bele. Akkor nem vesződtem volna veled. Ha így van, aludjál a pamlagomon, s igyál a poharamból! Loránd akarta játszani a kevély szegényt. Megrázta fejét dacosan. Üljünk le tehát, és igyunk legalább Bruderschaftot egy pohár papramorgóban. Loránd jónak látta a hölgy parancsoló tekintete előtt meghunyászkodni s elfoglalni a mutatott helyet, mire aztán az végtelen jókedvvel elnevette magát. Olyan kedves volt, olyan természetes, olyan szeretetreméltó, mikor így nevetett.

Topándy nem állhatá meg, hogy meg ne csókolja a kezét. Az úrhölgy nevetve, tréfás negéddel nyújtá Loránd felé a másik kezét. Hát micsoda? Loránd is megcsókolta a másik kezét.

ha maga a féreg élve kijön komplex férgek

Mire aztán mind a két kezét összecsapta a feje fölött, úgy kacagott — az úrhölgy — a cigányleány. Magának én egy levelet is hoztam a városból — szólt a hölgy, elővéve tárcáját.

A pénzt már odadtam neki, meg a karperecemet, hanem még ezt a gyűrűt is le akarta húzni az ujjamról; de én nem engedtem. Ha maga a féreg élve kijön megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak, a szájamba dugta a pisztoly végét — a bolond. A hölgy olyan könnyűvérű negéddel adta ezt elő, hogy Topándy nem tudta, tréfál-e ez most vagy valót beszél. Bizony azért nagy kár lett volna. Hanem aztán amint ez odaugrott, kikapta a zsivány kezéből a pisztolyt; az is egyszerre fogta magát, és elszaladt.

Topándy még egyre rázta a fejét. Nagy sor ezt elhinni. Adja ide; de ne bolondozzanak itt vele, mert elsül, s még valakit meglő. Loránd átadta Topándynak a rablótól elvett pisztolyt. A fegyver csöve bronzbul volt; agya ezüst cifrákkal kiverve.

Azonban nem folytatta tovább. Eltette a pisztolyt a zsebébe. Lorándnak pedig kezét nyújtá az asztalon keresztül.

Lorándnak feltűnt, hogy az asszony nem akar emlékezni a rabló arcvonásaira, amiket pedig jól kivehetett a szeszláng mellett; s különösen, hogy egy szóval sem említette azt, hogy a rabló cigány volt. Azért is nem lőhetett rá az elvett pisztollyal szabadítónk, mert a sötétben bajos volt célozni. Ha nem talál, a zsivány mindnyájunkat megölhetett volna. Mihelyt a Tisza árja jön, felgyújtatom körülötte a nádast, s akkor aztán a kazal is ottég.

Ezalatt megtalálta az asszony a levelet. Loránd is odatekintett, s úgy tetszék neki, mintha ezt az írást már látta volna valahol.

Férgek kijönnek, A férgek jelenlétének egyéb jelei

De sehogy sem jutott eszébe, hogy hol. Idegen ha maga a féreg élve kijön írása; semmi nőismerőse kézvonásaihoz nem hasonlítnak a betűk; pedig mégis látta azt valahol! Töprenghetel, gondolkozhatol azon, jó fiú, sokáig; sohasem fogod te azt kitalálni. Nem gondolkoztál te arról soha, aki azt írta, észre se vetted, hogy a világon van: Fánny írása az, a bohókás csereleánykáé; valaha Dezső mutatott neked hasonló írást egy pillanatra, mikor anyád csókját tudatta veled a gyermektárs leveléből.

Most pedig azt írta ez ismeretlen kéz Topándynak, hogy ha e napokban egy fiatalember fog hozzá vetődni, sárosan, rongyosan, ne kérdje tőle, honnan jön, miért fut, nézzen jól nemes arcába, s abból meg fogja tudni, hogy ez ifjú nem aljas bűn miatt kénytelen kerülni az üldözésére kiindult világot.

Topándy hosszasan nézett az előtte ülő ifjú arcába: vajon ez-e az igazi? Ő is jól ismerte már akkor az országgyűlési ifjúság társulatának történetét. Nem kérdezősködött. Az első naptól fogva egészen otthon volt Topándy házánál Loránd. Topándy úgy bánt vele, mint egy herceg az egyetlen fiával, kiben trónörököst nevel; Loránd pedig úgy viselte magát irányában, mint egy szegény ember fia, ki az apja házánál tanulja a szolgálatot.

Mind a ketten sok rendkívüliséget találtak egymásban, s mindkettő szerette volna e rendkívüliségek okát kifürkészni a másikban. Loránd megjegyzé nagybátyjában, hogy ez istentagadó kérgen belül valami mély érzés rejlik ott, aminek nyitjára senki sem akadt még; Topándy pedig ismeretlen unokaöccsében azt sejté, hogy e nagy léleknyugalom tengertükre alatt egy korán feldúlt élet örvénye sötétlik.

Sokat próbáltak egymás lelkébe behatolni — és hasztalan. A nagyságos asszony élettitkával mindjárt az első nap megismerkedett Loránd.

Közönséges földigiliszta

Mikor este vacsora után kezet akart neki csókolni, eldugta a háta mögé a kezeit, s nem engedte neki e tisztességtételt. Én csak egy szegény cigányleány vagyok; apám, anyám, minden pereputtyom sátoros cigány. A nevem Cipra. Cseléd vagyok a háznál, akit a nagyságos úr tréfából selyemben, csipkében járat, s nagyságoltat a ha maga a féreg élve kijön amiért azok aztán kinevetnek. Persze csak a hátam mögött, mert ha szembe tennék, felpofoznám őket. De maga ne nevessen, a ha maga a féreg élve kijön mögött.

Árva cigányleány vagyok. A nagyságos úr a szemétről szedett fel; a nagyságos úr igen jó hozzám, s én meghalnék érte, ha rákerülne a sor. Ez az egész állapot, látja. A cigányleány nedves szemekkel tekinte Topándyra, ki mosolyogva hallgatta őszinte vallomását, mintha helyeselné azt.

ha maga a féreg élve kijön milyen környezetben élnek a paraziták

Azután, mintha nagyságos ura helybenhagyását elértette volna, fordult ismét Lorándhoz. Azzal megszorítá Loránd kezét, s magukra hagyta a férfiakat. Topándy azonban más tárgyra vitte át a beszédet, s nem beszélt Lorándnak Cipráról többet.

Bélférgek, “kukacok, giliszták”

Elébb meg akarta figyelni, mi hatást fog az ifjúra tenni e felfedezés? Az első napok elárulák azt. Loránd ettől fogva nemhogy bizalmasabbá, sőt tartózkodóbbá lett a vélt háziasszony irányában, mióta az kivallá neki, hogy ő nem háziasszony, hanem csak cigányleány.

Amellett oly kímélettel bánt vele, mint aki tudja jól, hogy a legkisebb sértés kétszeresen fáj annak, aki azért nem panaszolhat. Előzékeny, figyelmes volt irányában, mint aki a boldog nő álarca alatt látja a mélyen eltitkolt boldogtalanságot és ártatlanságot.

Ciprát az ismeretlenek a ház asszonyának hitték, az ismerősök a háziúr kedvesének; pedig az nem volt más, — mint egy asszonynak öltöztetett szűz. És ezt a titkot Loránd meg tudta sejteni.

ha maga a féreg élve kijön egy és kétemeletes paraziták

Ha Topándy figyelt őrá, ő is figyelt Topándyra. Ő észrevette, hogy Topándy nem őrzi, nem félti ezt a leányt; egyedül hagyja utazni, rábízza vagyona nagy részét, elhalmozza ajándékaival, és azontúl nem törődik vele. Pedig van valami ragaszkodása hozzá, ami több a megszokásnál; a leányon esett legkisebb bántalmat bárkin is megtorol, amiért az egész cselédség jobban fél Ciprától, mint magától az uraságtól, s ha véletlenül a kettőjük akarata összeütközik, mindig a Cipráé jön foganatba.

Topándy viszont észrevette Lorándon, hogy az nem fut a szép arc után, méghozzá egy olyan hölgy arca után, akit megnyerni nem nehéz, mert senki sem őrzi, s eldobni megint könnyű, mert csak cigányleány. Valami tárgynak kell e szívben lenni, mely azt betölti, vagy egy végtelen űrnek, amit be nem képes tölteni semmi.

Topándy zajos életet élt, mikor cimborái akadtak hozzá; hanem mikor egyedül maradt, egészen más ember volt; amilyennek csak maga előtt szeretett látszani. A természetbúvárlat volt szenvedélye. A kastély egyik földszinti zugában vegytani laboratóriuma volt; természettudományi kísérletekkel töltötte az időt, gépekkel vesződött, csillagokban búvárkodott, a föld mélyének titkait tanulmányozta.

Ilyenkor csak Lorándot szívelte maga körül.

  1. Budapesten is valószínűleg ugyanez, vagy még rosszabb a helyzet, mivel rengeteg a kutya, és a kóbor, vagy kijáró macska.
  2. Férgek a fürdőszobából Először kinevetett, hogy hagyjam már a hülyeségeimmel, biztos csak benéztem valamit, meg mit vizsgálgatom én a béltartalmát.
  3. Előfordulása[ szerkesztés ] Világszerte lehet gilisztákat találni.
  4. Élősködők: Bélféreg tünetei

Benne föltalálta azt, ki tudományos szenvedélyét osztani képes volt, bár kételyeit nem vette is föl. Az anyag minden! A természetbúvárok nagy részének régi jelszava ez, s azért olyan rokon elem a természetbúvárlat a mindent tagadással. Gyakran meglepte Cipra is a két férfit e csendes mulatságok közepette, s úgy el tudta őket bámulni óra hosszat, s ha nem értette is, ami e magas tudományban fogalmain túl ment, el tudta magát mulattatni Cartesius elmerülő ördögöcskéin, rá mert ülni a villanyos szigetre, s öröme határtalan volt, ha ilyenkor Loránd, ujjával közel érve hozzá, villanyszikrákat csalt ki ruhájából, kezeiből.

Sőt abban is tudott élvezetet találni, ha a nagy távcsöveken az ég csodáit óra hosszat elnézegetheté. Loránd szívesen felelt neki minden kérdésre; pedig szegény leány annyira az elejétől kezdve nem értett mindezekhez.